László Dávid
Filozófia, irodalom és nyelvészet szakon végzett az egyetemen, ami legalább két dologra megtanította: sokat és jól olvasni valamint gondolkodni. Innen már csak egy lépés volt, hogy maga is tollat ragadjon. Rövid televíziós és rádiós kitérő után a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának újságírója és szerkesztője lett, majd a lap bezárása után a Népszavánál folytatta.
Munkája során rengeteg helyre eljutott, látott háborút és békét, fejlődést és nyomort, herceget és koldust, politikust és közembert, és azt, hogy milyen nagy még a világ. Ugyanúgy a hagyományok, mint a jövő embere. Az a fajta, aki még élvezi a nyomtatott újság ropogását, szeretettel szagol a könyvekbe, de közben fél napig a netet bújja, használ minden közösségi médiát és este konzolos játékkal kapcsolja ki magát.
A Szóval csapatát írásaival, szerkesztési gyakorlatával, külföldi és magyar sajtókapcsolataival, no meg sok-sok gondolkodással támogatja.